Rovatok

Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség

Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség (CSEL) blogja

programok - plakátok

Címkék

A belső- külső zűrzavarról a csend kapcsán

2011.01.09. 22:38 dilaram

Egy állapotszerű hely, ami nem föltétlen a hangok hiányáról szól. Ahol jó lenni. Ahonnan hiányzik a hiány. Ahol csak egy egyszerű „van” van.

Ahol nem kell különösebben semmit akarni, nem kell igyekezni, nem kell mérlegelni, nem kell osztályozni, nem kell minősíteni és nem kell dönteni. Sőt: semmit sem kell. Ezek ellenkezőjét sem. Valami, ami ott lapul legbelül. Valami, ami nagyon van, s valami ami titok. Valami, ami jó. 

Honnan ez az iszonyú nagy vágy a csendre?

 Amikor a hétköznapokban mindent elkövetünk előle menekülvén? Vagy használjam az egyesszámot. Elkövetek. Mintha még sokan mások is. Például most is. Szavakat írok, kattogtatok, zavarom a fizikai, külső csendet. Talán mások csendjét is, nem csak a magamét. Szavakat írok. Csend helyett folyamatok mennek végbe bennem. Ide oda terelődik, ingerlődik és csapódik a figyelmem. Mégsem hagyom abba. Ha befejezem a külső zajcsapást, a belső billentyűzet megy tovább.

Nem emberidegen jelenség. Általában nem is figyelünk rá. Nem kizárt, hogy nem is baj, hogy zaj van belül. Talán akkor, vagy attól történik valami baljós a csendünkkel (vagy tetszés szerint zajunkkal), amikor annyira megfeledkezünk róla, hogy túl sokat megengedünk belső zajunknak. Talán nem is kell mindig tudatában lennünk, hogy épp zajlik a zajunk, nem szükség mindig fürkészni, hogy éppen mit is közöl velünk ez a belső csetepaté.  

A kibeszélést jó terápiának tartják. Valójában hatásosabb, ha ki-hallgatjuk magunkból a zűrzavart. Ezt magyarázni nem tudnám. De tudom biztosra.

És ezen a ponton félreérthető vagyok. Nem a szőnyegaláseprést propagálom. Vagy az elfojtást. A hallgatás nem elhallgatás, nyelés. Mint ahogy a csend sem a hangok hiánya. Ezért nem lehet egyedül hallgatni. Az igazi csend nem tud erőlködésből megszületni. A csend az kegyelem. De tenni lehet érte.   

Érdekes szó a hallgatni. Nyelvészkedve mondhatnám, hogy két ige egyszerre. Az érdekesebb a tárgyas. Ami nem csak a  hangok előállításának szüneteltetését jelenti. Hanem a valaminek a hallását. Hallgatását. Meghallását, figyelmet. Cselekedet és mégis passzív.

Isten hallgat.

Hallgat minket.

Engem.

Téged.

Ha sikerül elhallgatnom, hallani fogom amint Isten hallgat.

Minket hallgat. 

 

3 komment

Címkék: gondolatok csend

A bejegyzés trackback címe:

http://cselesek.blog.hu/api/trackback/id/tr272572876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

cob84 2011.01.12. 21:28:16

Igen a csend az életünkben nagyon fontos:) Csendre van szükség ahhoz is , hogy Istent meghalljuk!
Nagyon jó:)

lapostetű 2011.02.04. 22:21:30

szerinted miért félünk a csendtől, vagy önmagunktól? miért menekülünk mindig valamilyen zajba vagy zűrzavarba?

dilaram 2011.02.06. 16:27:12

@lapostetű: Kedves lapostetű!
kérdésedre nehéz egyértelmű választ adni, akár több okból kifolyólag is. Nem tudom, van-e mindenkire általánosan érvényes magyarázat erre. Én magam is már egy picit nagyképünek érzem, amit ide írtam (de azért vállalom), egy utólagos tapasztalat miatt és belátom merész vállalkozás ilyen dolgokban szavakkal nyilatkozni. Sajnos vagyok annyira merész hogy most is megteszem. :P legalább egy rövid próbálkozásban. Szerintem sokunkban jó sokáig fel sem merül a csend utáni vágy. Na nem azért, mert kitudja milyen megátalkodottak volnánk, hanem mert egyszerűen nem jut eszünkbe meg aztán az is lehet, hogy intuitív módon sejtünk valami félelmeteset. Talán kell egy kis kezdeti "szerencse" is (de nevezhetem kegyelemnek is) ahhoz, hogy először megtapasztaljunk valamit, ami már ez a kategória. Attól a pillanattól, azt hiszem, nincs is igazi lehetőség, arra, hogy ne vágyjunk még többre. De még így is elég kockázatos és izgalmas. Talán még így is félelmetes marad a csend. Mert mindig más és mindig ugyanaz. Mert megvan az esélye, hogy néhány pillanat igazi csend felforgat mindent életedben, amit igaznak véltél, hittél benne és görcsösen ragaszkodtál hozzá.(ez akár a csendről való elképzeléseid, elképzeléseim is lehetnek, de lehet bármi) és félelmetes talaj nélkül maradni a talpad alatt.(még akkor is ha az a talaj csak a képzeleted szüleménye volt). Félelmetes és felszabadító.