Rovatok

Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség

Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség (CSEL) blogja

programok - plakátok

Címkék

Az új év kezdetén

2011.01.24. 15:43 vigyory

 Az év vége és az új év kezdete újra és újra különös bűvölettel hat az emberekre. Általános igény, hogy jól zárjuk le a régi évet, és Isten áldásával kezdjük az újat. Ilyenkor, januárban mindenki boldogabbnál boldogabb új évet kíván. Az emberek fogadkoznak, hogy ez az év más lesz, mint a többi, tele vannak reménnyel és lelkesedéssel, visszatekintenek az eltelt időre és számot vetnek eddigi életükkel. Én nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, de persze ez nem azt jelenti, hogy nincs bennem egy boldogabb jövőt váró remény vagy tervezés. Fontos számomra az, hogy amit elkezdtem, azt be is fejezzem, persze ez nem mindig úgy alakul, ahogy tervezem. Ilyenkor elgondolkodom, hogy miért történt. A visszatekintés számomra szinte rutinná vált, ugyanis munkámból kifolyólag gyakran teszem nagyító alá életemet és hivatásomat. Jó-e vagy rossz, amit végzek? Jól végzem-e a munkámat?
Nemrégiben néhány diákommal épp ezt boncolgattuk, hogy szükség van-e vagy sem fogadalmakra, jó kívánságokra. Többségük egyetért abban, hogy igenis szükség van rájuk. Vagy azért, mert reményt és erőt adnak a munkában, vagy azért, mert ezáltal keretet kap az életünk. Hasznosak abból a szempontból is, hogy egy rendszert alakít ki az ember a fejében, az elképzeléseiről, terveiről és a jövőről. Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy az eltelt év „gyümölcseiért” hálát tudjunk adni Istennek. Azonban nem csak hálát, hanem kérést is megfogalmazhatunk Isten felé. Mégpedig azt, hogy áldásával kísérje az előttünk álló évet. Legyen velünk jóban és rosszban egyaránt. Sőt, legyünk magunk is áldás embertársaink számára.
Anzelm Grün Ünnepek és szokások, amelyek megszépítik életünket című könyvében írja: „Egészen mindegy, hogyan kezdi ön az új évet, egyedül vagy közösségben, hallgatva vagy ünnepelve, mindig jó út megáldani az új évet. […] Bízzon benne, hogy Isten áldása kezein keresztül mindenbe beleáramlik. […] És az önnek is áldást hoz majd. ” 
Fontos, hogy Isten áldásával kezdjük és végezzük az évet, mert akkor lesz teljes és egész. Nem tűzök ki célokat magam elé, hanem megpróbálom a munkámat képességeimnek megfelelően és Isten akaratában megnyugodva a lehető legjobban elvégezni. Ez az egyetlen cél, amelyet nap mint nap magam előtt tartok.

Ladó Gábor

Megjelent a Vasárnap katolikus hetilapban 2011.01.23., Fiatal vagyok és gondolkodom rovatában

 

6 komment

Címkék: gondolatok

A bejegyzés trackback címe:

http://cselesek.blog.hu/api/trackback/id/tr92609959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

lapostetű 2011.02.04. 22:45:22

Kedves Gábor, ha jól értem tanár vagy. Általában azt hallom tanároktól, hogy kevés a visszajelzés a pozitív pedig még ritkább. Te hogyan méred le, hogy jól végzed-e a munkád vagy sem?

cob84 2011.02.04. 23:16:31

@lapostetű:Valóban így van, kevés a visszajelzés. De maga a visszajelzés hiánya is lehet jel, arra, hogy valamit rosszul művel az ember. A kezdeti időszak a kísérletezés és tanulás időszaka. Abban a helyzetben vagyok, hogy ezt vallástanárként megtehetem, jobb a helyzetem, mint egy Matek vagy Román tanárnak, és sorolhatnám!
Enged meg kíváncsiságomnak egyet hadd, kérdezzek, honnan a "lapostetű" megnevezés

lapostetű 2011.02.04. 23:28:06

@cob84: nem tudom, csak úgy megtetszett. :)
Vallástanárként jobb a helyzeted? Egyáltalán figyelembe veszik a vallástanárokat?

cob84 2011.02.04. 23:37:50

Jézust is kevesen hallgatták meg, mégis végezte a feladatát! Hozzáállás kérdése az egész!
És ha elfogadsz egy szerény véleményt, ez a név nem vett jó fényt rád:)

lapostetű 2011.02.04. 23:44:16

@cob84: nem is baj, nem lehet mindenki aranyos és jó:) tulajdon képpen én csak keresek.
Kiváncsi lennék milyen módszerekkel dolgozol, és hogy mi lenne a válaszod olyan dolgokra amire az én vallástanáraim annak idején nem válaszoltak. Pl. mit jelent gyakorlatilag a megbocsátás, vagy miért ítélik el azokat akik keleti módszereket alkalmaznak (jóga, enneagramm, reiki)? Számomra ezek nagyon érdekesek, sőt ha működnek akkor mi a baj velük?

cob84 2011.02.05. 10:05:15

@lapostetű: Őszintén meg mondom nem foglalkoztam a keleti módszerekkel, így nem tudok véleményt formálni róluk. A meditációs imát gyakoroltam, amit a Loyolai Szent Ignác által alapított jezsuita rend is végez! Csendben jelen lenni Isten számára, és elmélkedni egy-egy Szentírási részleten. Az enneagramról is tőlük értesültem. Az amitől talán óvni akarnak az, hogy egy tudatlan, hozzá nem értő kézben könnyen félre csúszhat és nagy marhaság jöhet ki belőle. Ez azért lehetséges, mert egy nyugati keresztény kultúrában felnőtt ember nehezen érti meg a keleti miszticizmus gondolatvilágát. Ezzel nem azt mondom, hogy rossz és ne csináld, csak vannak veszélyei, amiket jó ha tudatosít az ember.
Arra, hogy mit jelent gyakorlatilag a megbocsátás, arra a legjobb példa, a kereszten függő Jézus. Félholtra verik, és szegekkel át lyuggatják, ő még is gyilkosaiért imádkozik. Könnyű megbocsátani egy barátnak, de az ellenégnek már nehezebb! Vagy ott van az első vértanú Szent István diakónus, azokért imádkozik, akik megkövezik! Túl kell emelkedni emberi kicsinyességünkön, feladni büszkeségünket! Vagyis ne tegyük fel azt a kérdést: "Én miért, ha ő nem?" Inkább ezt mondjuk:"Én megteszem, ha ő nem is fogadja"! Persze ez nehéz, mint már mondtam, nekem se sikerül mindig, de legalább próbálkozom!