Rovatok

Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség

Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség (CSEL) blogja

programok - plakátok

Címkék

Idő

2011.02.04. 21:10 csilicsáré

Az idő a legérdekesebb dolgok egyike. Szubjektív és objektív egyszerre.Elmúlt és lesz.

A múltat felidézzük, kutatjuk, a jövőt tervezzük, megpróbáljuk megjósolni az elkövetkezőket.

Legrövidebb a jelenben. Mire megragadnánk, tovatűnik…

Ritka, mikor azt mondjuk, hogy „elég időm volt” – gyakoribb az a változat, hogy lustaságunkat, hanyagságunkat az idő hiányára fogjuk. Mindig több időre lenne szükségünk… Több időre, hogy kifejezzük érzéseinket, beszélgessünk a barátainkkal, befejezzünk vagy elvégezzünk egy feladatot, ismerkedjünk, törődjünk másokkal és figyeljünk másokra…

Szükséges, hogy megtaláljuk az arany középutat, az optimális egyensúlyt a kötelességeinkre szánt idő és a kedvtelésből végzett dolgokra fordított idő között. A kötelességet általában nem lehet halasztgatni, azok „időhöz kötöttek”, megszabott intervallumon belül el kell végezni, be kell mutatni, le kell adni, valakinek el kell számolni róla. Ugyanakkor a kedvtelésből végzett feladat ad erőt és kitartást mindehhez. Ahhoz viszonyítva hajtjuk végre a „muszájt”, hogy mennyi időt vesz igénybe a „szórakozás”. Amikor valamit szívből csinál az ember, akkor az energiát ad neki és kedvet a létfontosságú dolgok elvégzéséhez. Erről az időtöltésről is – ami nincs naptári dátumhoz vagy órához kötve – számot kell majd adnunk valaki előtt.

Nem mindenki rendelkezik egyformán, ugyanannyi objektív idővel, viszont mi még ezt is felbontjuk szubjektív időre, ezért van az, hogy egy év alatt is lehet annyit tapasztalni és tanulni, mint más három vagy akár több év leforgása alatt.

„Most egy évig nem látjuk egymást, de mit számít egy év két ilyen hét után…” (a Kedves John című filmből)

Minden nap hallani a következők valamelyikét: „ne haragudj, nincs időm”, „szorít az idő”, „nem volt elég időm”, „úgy eltelt az idő”, „hasznosan töltsd az idődet”, és még sok más ezekhez hasonlókkal találkozunk, vagy akár „modernizált”, humoros változattal is: „időhiányban szenvedek”.

Mindennek ellenére „gyógyító” hatása is van az időnek. Képes a múltban történt sérelmek elretusálására, a mély sebek begyógyítására – még ha a heg meg is marad. A jelen pillanat értékelése nehezen megy, viszont mikor később visszatekintünk, értéket és értelmet nyernek, jelentőssé válnak.

Az idő tehát a legfontosabb dolgok egyike, mert mindamellett, hogy általa hamar tovatűnik az ember élete, mégis lehetőséget ad csodálatos pillanatok megragadására, megélésére. Néha a kudarcaink helyrehozására, a hibáink, tévedéseink kijavítására is kapunk esélyt. Az idő néhány dolgot, esemény megszépít, helyrehoz. Ha döntés előtt állunk, akkor időt kérünk, az segít mérlegelni, megfelelő elhatározásra jutni, mialatt visszatekintünk a múltba és kutatjuk a választási lehetőségeink jövőbeni hatását.

Relatív módon ugyan, de „időnk, mint a tenger”, használjuk ki!

Megjelent a Vasárnap katolikus hetilapban 2011.01.30., Fiatal vagyok és gondolkodom rovatában
 

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok

A bejegyzés trackback címe:

http://cselesek.blog.hu/api/trackback/id/tr352639400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.