Kinek? Mit? - ez ami elsőre beugrik és nem az IGEN / NEM válasz, hisz embere válogatja, hogy mit bocsájt meg és mit tart fekete pontként az életében.

Van akinek nem nézzük el a hibáit, ha tévedett vagy ellenünk cselekedett akkor kizárjuk a hátralevő életünkből - (gonoszak tudunk lenni ha akarunk). A másik eset, hogy engedélyt adunk neki, hogy "élvezze" társaságunkat, de minden adandó alkalommal emlékeztetjük "vétkére". Úgy gondolom, hogy harmadik csoport is van... akik megbocsátanak, nem hánytorgatóznak a múltaddal ... de vajon azzal minden meg is van oldva? Annyi az egész, hogy bocsánatot kérünk és azzal retusálva van minden?
IGEN, retusálva, szépítve, eltakarva, leplezve de nem örökre, véglegesen elfeledve. Csak a megbocsátó fél tudja, hogy mi hányszor jut eszébe, hányszor tör rá sírógörcs a gondolattól, az akkori fájdalom felidézése hatására. Én azt tapasztaltam, hogy sok mindent megbocsájt az ember (persze ez jó lenne ha kölcsönösen működne az egész emberiségnél), szóval megbocsájt (valami miatt) de nem feled, egyszerűen képtelenség kitörölni az agyból, az emlékezetből. Néha jó volna egy 90°C-os, Vanish-es hosszú program, hogy tisztuljon, a foltoktól szabaduljon, de ez nem kivitelezhető. Nem véletlenül van ez így, azt hiszem ezt nevezik tapasztalat szerzésnek, önerősítésnek, fejlesztésnek, ez az egyik olyan tényező ami által egyik ember több lesz a másiknál, nem annál akinek megbocsájtott hanem azoknál akik erre nem képesek.
Kinek bocsátunk meg? Hát ez változó, de az esetek többségében azoknak akik kedvesek számunkra, akikhez ragaszkodunk, akiket szeretünk. Ugyanakkor, ezt személye válogatja, talán önérzeten alapul, talán az otthon látott mintán (még ha negatív is volt a példa), a környezettől, élettől kapott neveltetés is lehet a támpillér.
Mit bocsájtunk meg? Ez szorosan kapcsolódik a kihez, mert lehet, hogy egy új ismerőstől kapott beszólás minden köztük lévő "kapcsolat" végét jelenti, ugyanakkor sok rá a példa, hogy a megcsalások, megalázások, verések, átverések, hazugságok kiderülése sem tántorítja meg a társat.
Az is érdekes, hogy kinek, hányszor vagyunk képesek megbocsátani...
Egyik ismerősöm azt mondta, hogy bármi negatívum ér abból tanulnunk kell, ha ugyanaz a dolog megismétlődik és ugyanolyan rossz lesz a vége akkor azt jelenti még nem jöttünk rá a helyes megoldásra, még nem megfelelő az út vagy annak minősége.

Nem egyszerű őszintén bocsánatot kérni és megbocsájtani sem, de azzal nem veszítünk!