Az év vége és az új év kezdete újra és újra különös bűvölettel hat az emberekre. Általános igény, hogy jól zárjuk le a régi évet, és Isten áldásával kezdjük az újat. Ilyenkor, januárban mindenki boldogabbnál boldogabb új évet kíván. Az emberek fogadkoznak, hogy ez az év más lesz, mint a többi, tele vannak reménnyel és lelkesedéssel, visszatekintenek az eltelt időre és számot vetnek eddigi életükkel. Én nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, de persze ez nem azt jelenti, hogy nincs bennem egy boldogabb jövőt váró remény vagy tervezés. Fontos számomra az, hogy amit elkezdtem, azt be is fejezzem, persze ez nem mindig úgy alakul, ahogy tervezem. Ilyenkor elgondolkodom, hogy miért történt. A visszatekintés számomra szinte rutinná vált, ugyanis munkámból kifolyólag gyakran teszem nagyító alá életemet és hivatásomat. Jó-e vagy rossz, amit végzek? Jól végzem-e a munkámat?
Nemrégiben néhány diákommal épp ezt boncolgattuk, hogy szükség van-e vagy sem fogadalmakra, jó kívánságokra. Többségük egyetért abban, hogy igenis szükség van rájuk. Vagy azért, mert reményt és erőt adnak a munkában, vagy azért, mert ezáltal keretet kap az életünk. Hasznosak abból a szempontból is, hogy egy rendszert alakít ki az ember a fejében, az elképzeléseiről, terveiről és a jövőről. Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy az eltelt év „gyümölcseiért” hálát tudjunk adni Istennek. Azonban nem csak hálát, hanem kérést is megfogalmazhatunk Isten felé. Mégpedig azt, hogy áldásával kísérje az előttünk álló évet. Legyen velünk jóban és rosszban egyaránt. Sőt, legyünk magunk is áldás embertársaink számára.
Anzelm Grün Ünnepek és szokások, amelyek megszépítik életünket című könyvében írja: „Egészen mindegy, hogyan kezdi ön az új évet, egyedül vagy közösségben, hallgatva vagy ünnepelve, mindig jó út megáldani az új évet. […] Bízzon benne, hogy Isten áldása kezein keresztül mindenbe beleáramlik. […] És az önnek is áldást hoz majd. ” 
Fontos, hogy Isten áldásával kezdjük és végezzük az évet, mert akkor lesz teljes és egész. Nem tűzök ki célokat magam elé, hanem megpróbálom a munkámat képességeimnek megfelelően és Isten akaratában megnyugodva a lehető legjobban elvégezni. Ez az egyetlen cél, amelyet nap mint nap magam előtt tartok.

Ladó Gábor

Megjelent a Vasárnap katolikus hetilapban 2011.01.23., Fiatal vagyok és gondolkodom rovatában